Gyermekkoromban örültünk volna egy ilyen kezdeményezésnek

Interjú Bajkó Norberttel, a Bevezetés a sportba program kinetoterapeutájával

Mintegy 3 600 gyermeket nevel egészséges életmódra és a sport szeretetére Sepsiszentgyörgy Önkormányzata és a Királypingvinek Sportegyesület Bevezetés a sportba elnevezésű programja, amelynek részeként a város összes tanintézményének nagycsoportos és elemi osztályos tanulói a tanév idején heti egy alkalommal ismerkednek játékosan a sporttal a Sepsi Arénában és a városi uszodában. Interjúsorozatunk negyedik részében a program egyik kinetoterapeutájával, Bajkó Norberttel beszélgetünk.

Mondj néhány szót magadról.

– Bajkó Norbert vagyok, a Sepsi SIC felnőtt kosárlabda csapatának kinetoterapeutája, azonkívül másfél éve dolgozom itt a gyerekekkel az Aréna-programban.

Mik az eddigi tapasztalataid?

– Elsősorban egy hiánypótló programról beszélünk, ha arra gondolok, hogy gyermekkoromban örültünk volna mi is és a tanáraink is egy ilyen kezdeményezésnek. Sepsiszentgyörgy fejlődik és sokszínű, ami a sportolási lehetőségeket illeti. A gyermekek már csak ebben a programban egy jó pár sportba belekóstolnak, amelyek közül később választhatnak, ezenkívül még számos más sportolási lehetőség van a városban. Nálunk, Kovásznán, például amikor én gyermek voltam, focizni és karatézni lehetett, és körülbelül ennyi.

Milyennek látod a Sepsi Aréna szerepét a gyermekek életében?

– Szerintem fontos, azért, mert bevezeti a gyermekeket a sport világába, meg itt láthatják, hogy melyik sport miből áll, hogy mennyire tudják jól érezni magukat miközben sportolnak, fontosnak találom mindenféleképpen.

Tapasztaltál-e már valamilyen fajta fejlődést amióta elkezdődött a program?

– Vannak gyermekek, akik, amikor én ebbe a programba bekerültem, akkor még ovisok voltak, most látom rajtuk, a koordinációjuk jobb, a mozgásuk meg a  viselkedésük is sokat változott. Ez nemcsak a mi érdemünk, ugyanúgy az óvónőké, tanítőnőké is, de látszik a fejlődés, hogy fegyelmezettebbek, hogy jobban odafigyelnek dolgokra, helyesebben mozognak. Sok olyan gyermek van, akin látszik, hogy van valamilyen testtartási problémája, ezért próbálunk olyan feladatokat összeállítani, amelyek igazából mindenkinek korrigálja a mozgását valamilyen szinten, ami nem árt az egészséges gyermeknek, de segít annak, akinek problémája van.

Mit szeretsz a munkádban a legjobban?

– Azt, hogy gyerekekkel foglalkozunk, mindig is szerettem a gyerekeket. A családban is vannak, akikkel mindig játszottam. Látjuk, hogy fejleszthetjük őket, meg egy eléggé jó társaságban dolgozunk, a kollégáinkkal is jó viszonyt ápolunk. Viszonylag fiatalok vagyunk, szeretjük egymást.

Hogyan zajlik egy edzés?

– Behozzuk a gyerekeket, általában két tanár van, aki bekíséri őket az öltözőbe, külön a fiúkat és a lányokat, ott átöltöznek, ezt felügyeljük, bevisszük őket a terembe, ott szétosztjuk őket három csoportra. Én a kisteremben szoktam dolgozni, ott háromfelé, a nagyteremben kétfelé szoktuk osztani őket, tíz perc bemelegítéssel kezdünk, ez valamilyen játék szokott lenni, általában cica, onnantól tíz percenként váltanak szigeteket. Mindegyik szigeten különböző tevékenység zajlik. Például az ovisok nagy labdákat gurítanak, először csak ismerkednek vele, a keretek alatt átbújnak, inkább homorítanak. Hétről hétre változnak a gyakorlatok, próbálunk olyan gyakorlatsorokat összeállítani, amelyek segítségével minél inkább kijavítjuk a gyermekek tartását, nekünk a kineto-szigeten ez a feladatunk. A gyakorlatok végén újra tíz perc játék következik, ez a mi szigetünkön egy verseny szokott lenni, hogy a gyermekek jókedvvel menjenek ki a teremből, felügyelet alatt átöltöznek, majd kikísérjük őket a buszra, ami visszaviszi őket az iskolába.